2018. augusztus 3 - 4.
4080 Hajdúnánás, Fürdő u. 7., Hajdúnánási Gyógyfürdő
Hajdúnánáson a nyárban visszautazhatnak az időben néhány évszázadot. A korhű viseletbe öltözött császári és hajdú katonák mellett a fegyverek is megjelennek, nem véletlenül, ugyanis az érdeklődők igazi csatákat láthatnak

Augusztus 3.:
18:30 Katona csapatok felvonulása a főtérre
19:15 Csatabemutató a főtéren, katonai csapatok felfogadása
20:00 Fáklyás felvonulás a fürdőbe
21:00 Magyar Vista Social Klub
22:30 Világító lufik felengedése hajdú őseink emlékére

Augusztus 4.:
délelőtt a piacon zenés figyelemfelkeltés
11:00-13:00 Helyi csoportok fellépése
14:00 Szabó Ádám koncertje
15:00 Burattino Bábszínház: A bátor kiskacsák
16:40 FankaDeli élő zenekari koncertje
18:00 Csatabemutató a fürdő területén
18:30 Harci jelenet lufikarddal – rekordkísérlet
19:00 Mónus József íjászbemutatója
20:00 PG Csoport koncertje
21:30 Hajdú Totó eredményhirdetése
22:00 Ferenczy György és az 1ső Pesti Rackák

Folyamatosan zajló programok:
Hajdúk Utcája: hajdúvárosok bemutatkozása
Hajdújárás település bemutatkozása a Vajdaságból
Fotózkodás Duhaj kapitánnyal
Népi játszótér
Hőlégballonos függeszkedés
Múzeumsátor – Hajdúböszörmény
Szalmasátor – Helytörténeti Gyűjtemény
Hajdú Totó
Lovagoltatás pónilóval

VI. Bogrács Fesztivál 2018. július 21-én 9:00-től Kunszentmártonban, ahol minden csapat egy bográccsal versenyezhet és szabadválasztott bográcsos ételt készíthet.
A verseny menete: 10:00 megnyitó, a főzőverseny kezdete
13:00 Eredményhirdetés
A verseny díjazása: I.-II.-III. helyezés
Technikai feltételek: A főzéshez szükséges minden alapanagot és eszközt a versenyzők maguk biztosítanak. Előírás: kizárólag gáz égőfej használható.
Nevezési díj: 1000.- Ft
Információ: Sárközi György szervező 06 20 9760019 (forrás: kunszentihirek.hu)

Fotó: Bihari József 

Az elmúlt hetek nem a futásról szóltak, de az edzéseket igyekeztem tartani. Évek óta tervünk volt ugyanis, hogy körbe kerüljük bicajjal a Balatont, de ez mostanáig váratott magára. Sosem gondoltam, hogy két gyerekkel fogok nekiindulni egy ilyen útnak, de az élet már csak ilyen: gyakran tartogat meglepetéseket. Mint ahogy azzal is meglepett, hogy az úton én húzhattam végig a gyerkőcöket a cuccunk egy részével együtt. Indulás előtti este derült ugyanis ki, hogy csak az én bringámra tudjuk rögzíteni az utánfutót.  Persze rögtön jött az ötlet: cseréljünk kerékpárt? De sajnos férjem bringája mérete és férfi vázas volta nekem kicsit sem volt kényelmes. Így aztán maradt a nem tervezett verzió: én kezdtem húzni a rakományt.

Voltak szakaszok, ahol le kellett állni és gyalog tolni a szerelvényt, de ez kb egy-két kilométernyi táv volt összesen a 220-ból. A maradékon bizony én küzdöttem végig magamat és voltak igencsak kemény, emelkedős etapok is benne. De annál nagyobb megkönnyebbülés volt aztán sebesen suhanni lefele a lejtőn és boldogan kacagni bele a süvítő szélbe: “Suhanuuuunk!” Leírhatatlan élmény volt, most is mosolyra görbül a szám, ha visszagondolok ezekre a pillanatokra.

Badacsonyig volt kemény a túra, ott volt egy pihenőnapunk, majd újult erővel kerekeztük végig a tó másik felét is. Fantasztikus napok voltak, és bár a futás kimaradt, azt hiszem a combizmok, na meg a kitartásom igencsak fejlődtek ezalatt.

Na de ideje a futást is visszahozni a mindennapokba, hiszen alig két hónap is rajtol a Wizzair. Bevallom, most épp kicsit parázós időszakomban vagyok… Időközben kiderült, hogy új útvonalon, szinte végig a rakpartokon fogunk futni, ami eléggé ijesztő számomra… A kondimat visszavetik a kihagyások, a vakáció és két gyerek mellett nagyon nehéz tartani az edzéstervet… De semmiképp nem adom fel, edzem, ahogy csak tudok és remélem, hogy szeptemberben is szerzek majd suhanós, mosolyra fakasztós pillanatokat magamnak. (Írta: Flachné Asztalos Judit)

Judit a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként edz és fut. Kérlek, segíts Te is, hogy elérjem célom: fogadj örökbe egy kilométert, vagy akár csak néhány métert a futásomból! elmenykulonitmeny.hu/jotekony-sportolo

   Azzal a nagy tarisznyával
       hova, merre kicsi lány?

  Világlátni. Messzeségbe.
       hogy kopjon csak a csizmám.

  Van-é benn a tarisznyában
       forrás víz és pogácsa?
Útsegítő, szép meggyfa bot,
       ha a lábad fáradna?

  Van pogácsa, van forrás víz,
         a kezemben itt a bot
Kigondoltam hova, merre
         mindent látni akarok.

  Tudod-é, hogy lesz majd sárkány?
         hét fejével csak rád vár.

  Tudom bizony, csak hagy várjon.
         erős hittel, éles szóval,
mindhét fejét ÉN levágom.

  Itt egy pénz. Tedd tarisznyádba
         csak lyukas garas jól tudom
de száz aranynál többet ér
          ha ránézel majd az úton.

És a csokor a kezedben
          ugyan minek kicsi lány?

  Minden szirmot elpergetek,
          ott hagyom hogy vezessenek,
ha fáradok, visszanézek
          és ezeken hazatérek.

Akinek ballagott már érettségiző gyermeke, abban reménykedek, hogy érti mit akar mondani ez a párbeszéd.
Érti: az "ide nekem az oroszlánt is" hevületét a ballagónak, aki alig várja, hogy a nagy úton csak: "hagy kopogjon a csizmája"
Érti: a szülő, aki félti a ráváró akadályoktól a gyerekét, aki látja az esetleges hétfejű sárkányokat, de reménykedve hiszi, hogy az ő gyereke "mindhét fejét levágja".
Érti: hogy még kell figyelmeztetni a gyermeket testi-lelki útravalóra még kell tenni pénzt a tarisznyába, ha még lyukas garassá válik is, és hiszi, hogy a szórt szirom majd hozzá haza vezeti.

Hát kinek is írtam? Ballagónak? Szülőnek? Bizonytalan? Választható? Hogy nincs benne olyan előremutató, útbaigazító, ami majd megmondja az életről az úgynevezett "tutit", amit majd biztos használni fog? Nincs. Ilyen biztos nincs benne- Én nem akartam ilyet. Csak azt a pillanatot akartam megfogalmazni, amit gyerek és szülő érez egyidőben, miközben megy az ének, vonul a sor, beszél az igazgató, majd halkul az ének és vágül zárul az iskola kapuja.

(Kinek írtam? .... az unokámnak.) (Írta: Anyóka)

Július 14-én egész napos program a biharnagybajomi sportpályán.
Tűzoltó bemutató
Katonai toborzó
Freestyle bringások bemutatója
Szűcs Péter szabadtéri fotókiállítása
Főzőverseny
Kirakodó vásár
Bunyós Pityu
Guca Partizans Brass Band
Wan-Ted zenekar
REPUBLIC nagykoncert
Retróleum zenekar

Július 15-én Biharnagybajom Kistag legelőn
LOVASNAP
Puszta-ötös
Ló-Board Show

Részeletes program: www.biharnagybajom.hu

Szarvas József színművész Jászai Mari-Díjas Érdemes és Kiváló Művész. Debrecenben született 1958.06.05. Tagja volt a Debreceni Csokonai Színháznak 1977-83 között, majd a Vígszínházban játszott 1987-től 1997-ig, aztán a kaposvári Csiky Gergely Színház következett 1997 és 2001 között. 2001 és 2002-ben szabadúszó 2002-től a Nemzeti Színház tagja.

Az Őrségben, Viszákon létrehozta a Kaszás Attila Pajtaszínházat. KAPSZ: ahol kapsz valamit.
60. születésnapjára Könnyű neked, Szarvas Józsi címmel könyvet írt. Népszerűségét egy jó ügy szolgálatába állította már tíz éve menti az őshonos gyümölcsfákat és Tündérkertet művel Viszákon.

"Viszák, a Pajtaszínház és Galéria, az nem szakma. Nem művészeti tevékenység. Kultúra. Annak megélése, közvetítése, gazdagítása. Minden szándékom közösségemben, őshonos kulturális hagyatékunk, elengedett örökségeink értése, szeretetteljes ápolása, és - erőmből ami telik - átadása." (Szarvas József)

A hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeumban 2018. július 13-án, pénteken 19 órától a Chico Manada zenekar jazz koncertjére kerül sor, amely a Bocskai utca 14. szám alatti épület udvarán kerül megrendezésre. A belépés ingyenes!

Fotó: Pocsai Gábor

Családom több szálon is kapcsolódik a vasúthoz, mondhatni mindkét ágon vasutasokkal volt tele a család, de szerintem ez egy püspökladányinál nem mondható egyedinek… Most egy olyan részéről mesélnék a vasútnak, ahol anyai ágon voltam érdekelt, és ez nem más, mint a MÁV Pályafenntartási Főnökség…
A gyerek beleszületik egy családba, és ahogy cseperedik szembesül azzal, hogy ki mit is csinál, mi a szüleinek, nagyszüleinek a foglalkozása… Édesanyám és anyai nagypapám is a MÁV Pályafenntartási Főnökségen dolgozott, Papa pályamester volt, Anyu adminisztrátor… Papa korábban oktatóként bejárta az országot, igen sokat volt távol a családjától, később Kisújszálláson dolgozott a központban, igazából az Ő pályafutásának már csak a végét láttam… annyi emlékképem van, hogy mikor nyugdíjazták szomorúan jött haza, de aztán visszahívták dolgozni, és nyugdíjasként is lehúzott még pár évet… Megbecsült nagy tiszteletnek örvendett, szerették, fogalom volt az Ő neve és munkássága… Oly annyira, hogy évekkel később egy munkahelyi rendezvényemen feljött témaként a vasút, és az egyik magas beosztású felettesem miután megtudta, hogy milyen szálakkal kötődöm a pályafenntartáshoz, megkérdezte, hogy a nagyapám nem Vona János véletlenül, mert hogy Őt Ő tanácsolta el annak idején a vasúti pályától, és végül is Neki köszönheti azt, hogy most az aki… Azért ott egy pillanatara lefagytam… de a végén csak jól jöttem ki a történetből…
Anyukám először Ladányban dolgozott, majd Ő is Kisújszállásra került a központba… Szerették, és Ő is szerette… egészen haláláig, ami sajnos nagyon korán jött…
Ha valaki maga elé képzeli hogy ott áll a püspökladányi vasútállomás előtt, és mondjuk minimum Velem egyidős, akkor emlékszik rá, hogy szemben a rendező vágányok előtt egy sövénykerítés mögött volt egy elnyúló épület… na ott volt a püspökladányi főpályamesterei szakasz. A jobb oldali kőépületben voltak a pályamesterek és Anyu, mint adminisztrátor. Arra emlékszem, hogy reggelente, mindig kimentek a pályamesterek a szakaszra és mikor visszajöttek össze-vissza halandzsáztak valami teljesen idegen nyelven, amit csak Ők értettek… Az udvar bal oldalán lévő épületben pedig a pályamunkások várták a reggeli eligazítást a pihenőben, középen pedig a szerszámos részleg volt… És hogy honnan tudom ennyire… mert nyaranta ott voltam nyári munkán…
1986-1989 között minden nyáron ott dolgoztam, sokan voltunk, jellemzően vasutas gyerekek, „Pft-s” gyerekek… Két előmunkás felváltva felügyelte a munkánkat: Kaszás Sanyi bácsi, és Kiss Zsiga bácsi... Nagyon értettek a gyerekek nyelvén. Főként Püspökladányban és a Püspökladány-Biharkeresztes vonalon tevékenykedtünk… szoktam volt mondogatni: kapáltunk a síneket… de ez annál sokkal több volt… Dolgoztunk, társaságban voltunk, láttuk a kemény fizikai munka „izzadságát”, tanultuk az életet… Természetesen Mi nem egy pályamunkás terhelését kaptunk, sokat „pihentünk” de volt ott a gyomkapálás mellett, sorompófestés, vaspakolás, és sok-sok huncutság, na meg szerelmi szál is... Fontos volt még július hónapban a vasutasnapi rendezvény, ekkor Kisújszálláson volt vacsorával összekötött ünnepség, ahol is mi felszolgáltunk, a vezetőség pedig megbecsüléseként jutalmazta dolgozóit, ami abban az időben egy „bevett” szokás volt… Egyik évben még vasúttörténeti kiállítást is szerveztek és ott kellett segédkezni… Jó volt… Még egy érdekes adat ebből az időből… Konkrétan emlékszem, hogy a lányok órabére 13 forint 20 fillér volt, a fiúké viszont 13 forint 50 fillér… Az akkori fizetésemből turbóztam fel a mai fiatalokéhoz képest „szegényes” ruhatáramat…vettem márkás edző cipőt, farmerdzsekit, és „répa” szabású farmert, ami abban az időben igen nagy dolognak számított, de az is az igazsághoz tartozik, hogy volt, hogy egy darab egy havi fizetésembe került, de megérte, mert Én dolgoztam meg érte… (Írta: Zagyva Ági)